Sátántangó

Krasznahorkai László, Tarr Béla, és Hranitzky Ágnes filmje.

„A Sátántangó fogalom. A nyomasztó, de zseniális magyar művészfilmek és a fekete-fehér, sárral, kocsmával, árulással teli Tarr Béla-univerzum szimbóluma.

A több mint hétórás film egyáltalán nem olyan depresszív, mint a híre: a szíve mélyén fenséges tragikomédia, amit meglepően könnyű végigülni.

Tarr Béla filmjeiről az a széles körben elfogadott (tév)képzet, hogy nézhetetlenül lassúak, felettébb nyomasztóak, és nem történik más bennük, csak falusi emberek baktatnak saras utakon, és lepukkant kocsmákban poharaznak. Nos, a Sátántangóban valóban van sár, poharazás, baktatás és lepukkanás is, és előfordul, hogy hosszú percekig nézzük az embereket (és a teheneket), ahogy a semmi történik velük. De ettől függetlenül a Sátántangó nemcsak Tarr többi filmjéhez képest, hanem önmagában véve is fordulatos, cselekményes.

Története egy összeomlott falugazdaság lakói körül forog, akik közé váratlanul visszatér a halottnak hitt Irimiás, és azzal kecsegteti őket, hogy demokratikus, emberien működő mintagazdaságot hoz velük létre – ha neki adják az összes pénzüket. A krimiszerű sztoriban álprófétánk titokzatos robbantásra készül, rendszeresen emlegetik a Steigerwald fivérek lőporát, és még kémügyi berkekbe is behatolunk: Irimiás ugyanis a hatalomnak jelentő ügynök.

A Sátántangó a szíve mélyén metafizikai thriller a kisemmizettek kitörési kísérletéről, amiben elbújtatva ott rejlik egy kémsztori a mindenkit átverő besúgóról. (...) fenséges tragikomédia is egyben, amely pimasz és meghökkentő fekete humorral beszél a lepukkant világvégéről, amin többet lehet nevetni, mint a legtöbb vígjátékon.

A film hamar beleringat saját világába, a néző hozzálassul a tempójához. Másképp lélegzik, mélyebbre süpped a székben, meditál. És hamar rájön, hogy a játékidő azért olyan hosszú, mert egy olyan világról mesél, ahol csak telik, de nem múlik az idő, az emberek végtelen ismétlődésben léteznek, miközben a világ szétmállik körülöttük. Azt kell éreznünk, hogyan nem telik az idő, hogyan nem változik az élet – és Tarr Béla kamerája előtt ez a nemtörténés is érdekfeszítő tud lenni. Ahogy Eszterházy Péter mondta: „a hét és fél óra nem sok, ha valaminek hét és fél órának kell lennie”.”

Forrás: Soós Tamás - kortarsonline.hu

A teljes cikk ITT olvasható.

A film hossza: 439 perc

-------- English version ---------

A film by Laszlo Krasznahorkai, Bela Tarr, Agnes Hranitzky 

The premiere of the digitally restored version was earlier this year at the  Berlinale. 

Based on the book by László Krasznahorkai, Sátántangó follows members of a small, defunct agricultural collective living in a post-apocalyptic landscape before the fall of Communism who, on the heels of a large financial windfall, set out to leave their village. As a few of the villagers secretly conspire to take off with all of the earnings for themselves, a mysterious character, long thought dead, returns to the village, altering the course of everyone's lives forever.